Bemutatkozás
Legyen minden jógaóra egy szertartás!
Szmilek Rebeka vagyok: jógaoktató, hangtálterápiás konzulens, Munay-ki átadó. Nemsokára befejezem az Atlantisz Emlékezete játékmesteri tanulmányaimat. Ezenkívül sámángyógyászatot is tanulok.
“A hegyek és sivatagok mozdulatlanságában és a templomok időtlen csendjében valami új dologra lettem figyelmes magamban. Békét találtam, a csendben az elmém megnyugodott, és szent helyek után kutatva megtaláltam a szentséget önmagamban.”
- Karen V. Johnson
Az én történetem
Már nagyon kicsi korom óta kerestem a mélységet. Nagyon vonzódtam az előadó-művészethez:a tánchoz, a színészethez, az énekléshez. Azt hittem, hogy ezekben megtalálom, de sajnos nem így volt. Sok keresés után 2016-ban elmentem életem első családállítására és tudtam, hogy megtaláltam amit kerestem. Valamit megérintett a lelkem legmélyén. Olyan válaszokra találtam, amire nem is számítottam. Nem értettem, hogy miért éreztem magam egész életemben másnak mint a többiek: mindig egyedül, elszigetelten annak ellenére, hogy körülvettek barátok és a családom. Úgy éreztem sehova sem tartozom…
Önismeret
2017 elején Budapestre költöztem, és magányosabbnak éreztem magam, mint valaha a nagyvárosban, ahol senkit nem ismertem, de izgalommal töltött el a multikulti környezet és a pezsgés.
Nyáron egy language exchange eseményen ismertem meg Salamon Laurát, az Atlantisz Emlékezete önismereti társasjáték megalkotóját, aki aztán a tanítóm és mentorom lett. Elkeztem hozzá járni egyéni önismereti konzultációkra, női körbe, mesterelme csoportba, elvonulásokra és ezek hatására szépen lassan teljesen megváltozott az életem.
Egyre jobban megismertem a mintáimat, feltártuk és fokozatosan feloldottuk a gyerekkori sebeket, traumákat. Rájöttem, hogy szuperérzékeny/empata vagyok. Elkezdtem beleállni az erőmbe és megtanultam, hogy milyen fontos az önszeretet. Egyre nyitottabb lettem, és már nem voltam egyedül: voltak barátaim és egy olyan támogató közösség része lettem, amit még sosem tapasztaltam.
Legbelül éreztem, hogy egyszer én is szeretnék másoknak segíteni, mert nekem olyan sokat adott az önismeret, rátaláltam önmagamra, és szeretném, hogy ezt mások is megtapasztalhassák.
Tedd meg az első lépést önmagad mélyebb megismerése felé!
gyere el hozzám egy konzultációra és próbáld ki az Atlantisz Emlékezetét!
Jóga
2019-ben mentem el az első jógaórámra a Samadhi Jógastúdióba. Kezdetben voltak nehézségeim. Akkor még nem gondoltam, hogy egyszer én is oktatni fogok. Fájt a csuklóm, nem bírta a sok lefelé néző kutyát. Nagyon merev voltam és gyengék voltak az izmaim, akadozott a légzésem óra közben. Mindezek ellenére nem adtam fel. Annyira jól esett a testemnek az ülőmunka után egy kis nyújtózás. Minden hétfőn és szerdán ott voltam a reggeli órán, és egyre jobban ment.
A Covid alatt kiköltöztem vidékre és folytattam a jógát eleinte online, majd amikor helyben elindult egy jógacsoport, ott is törzsvendég lettem. Egy pár év gyakorlás után észrevettem, hogy hajlékonyabb vagyok és már olyan pózok is mennek amik eddig nagyon nagy nehézséget okoznak.
Minél jobban elmerültem a jóga világában, annál inkább egy lelki gyakorlattá vált számomra. Már több volt, mint mozgásforma. Eszköz arra, hogy még jobban megismerjem önmagam, a testem, a tudatom, a szükségleteim.
Amikor megismerkedtem a női jógával, egyből tudtam, hogy ez az én utam. Egy lehetőség arra, hogy kapcsolódjak a nőiességemmel, nőtársaimmal. Általa visszatérhetek ahhoz a női esszenciához, amit a nyugati -férfiak számára kialakított- világ elfeledtetett velünk. Visszanyerhetem a bizalmamat önmagamban, a testem bölcsességében és a saját intuíciómban.
Legyen a jóga az öngondoskodásod része!
Gyere el egy órámra és tapasztald milyen a testeddel igazán kapcsolódni!
Munay-ki és Sámánizmus
2023-ban volt egy klímapánik epizódom. Nagyon kilátástalannak láttam a jövőt. Teljesen kétségbe estem. Féltem, hogy nem lesz mit ennünk, mert a természeti károk amiket az ember okozott már visszafordíthatatlanok. Haldoklik a bolygónk, és már nem tehetünk ellene semmit. Csak idő kérdése és mind meghalunk. Az apokaliptikus katasztrófa filmek valóra válnak még a mi életünkben.
Nem tudtam, hogyan fogok tudni együtt élni ezzel a szorongással. Aztán meghallgattam Marcela Lobos egy előadását, ami megérintett bennem valami ősit. Felidéződött egy emlék -amit nem én éltem át, de a zsigereimben éreztem- egy olyan korból amikor az ember még harmóniában élt a természettel, amikor még tudtuk, hogy milyen nagy érték az élet és tiszteltünk minden lényt akivel ezen a bolygón osztozunk. Amikor annyit vettünk el, amennyire szükségünk volt és vissza is fizettük a természetnek, amit kaptunk. Amikor még az élet őrzői voltunk.
A régi korok sámánjai úgy tartották, hogy minden bajunk abból fakad, hogy elszakadtunk Földanyától. A nyugati ember kiűzetett az Édenkertből: valójában saját magát idegenítette el a természettől, amikor a saját önös érdekeit kezdte el szolgálni, az élet helyett.
Éreztem ennek az igazságát és tudtam, hogy ez lesz a megoldás: újra összekapcsolódni a Földdel, az elnyomott ösztönökkel és az összeomlani látszó, fenntarthatatlan, kizsákmányoló fogyasztói rendszer helyett újra Földanyára támaszkodni. Érezni azt, hogy minden bűn ellenére, amit elkövettünk ellene, mi még mindig az ő gyermekei vagyunk és szeret minket. Ha újra megtanulunk együttműködni vele, együtt egy szebb jövőt építhetünk.
Azóta már több tanfolyamot elvégeztem a Four Winds Society–nél. A Munay–ki beavatásomat is tőlük kaptam meg, ami visszakapcsolt az egységbe, a harmóniába és előtte elképzelhetetlen spirituális mélységeket élhettem meg általa. Elkezdtem sámángyógyászatot is tanulni. Kiélesedett az intuitív érzékelésem, és sokkal könnyebben megy a meditáció.
Sokan megijednek ettől a szótól, hogy sámánizmus, de nincs benne semmi rossz. Sőt nekem egy igazi áldás, és sokkal gazdagabbá vált az életem mióta elkezdtem vele foglalkozni.
